A keskenyvágányú utasai
lekászálódnak a vagonokból,
s ki-ki indul tovább,
a maga gondja szerint.

Van aki csak ide jött, ni,
a csütörtöki heti piacra,
indulnak is a nagypiac felé.

Van, ki itt ül távolsági buszra,
van, ki Kocsárdnak tart a szélesvágnyún.

Mások
átcipelik
zöldséges kosaraikat,
bőröndjeiket,
minden poggyászukat,
gondjaikat
a kisállomás felé induló személyi
szélesvágányú sínjei elé,
és tűrelemmel várják,
hogy befusson Kocsárd felől a féltízes.

Nem szégyenlik nyárádmenti
ruháikat,
szavaikat,
gesztusaikat.
Csak várakozásuk időnyaggató, idegölő
lármája csitul bennük,
már csak a hallótávolság okán is.

Lecsendesednek,
ahogy értik a Ludas felől érkezők beszédét,
szófordulatait.
Rövid útra indulnak tovább,
csak ide
Régenbe,
Gyergyóba,
Tusádra,
ki-ki a maga dolga szerint.

Itt nincs nemzetközi zsivaj.
Csak értik a szót, románul is,
még szász is akad.

Lecsendesülnek Szentgyörgy magasságában,
és megered a nyelvük.
S az izzadságszagú
nyílt másodosztályú vagonban
megosztják egymással kevésszavú
gondjaikat.

Egy társasággá
beszélik át magukat.

2022. augusztus 22.