Meztelen testek a tóban, aranyhalak,
Lélek ott maradt a hóban, régi nyarak.
Vízben homokkottát írnak a hullámok,
Parton a ruhák, itt felejtett mondatok.

Vízágyúból kell fel a nap, dörög a pap,
Lyukat üt az égen az ima, mindennap.
Tihanyi visszhang, villám előtti vészhang,
Most csobbansz a tóba, elmerül minden rang.

Nagy sátor feszül az égre, fessük kékre,
Alatta egy ország, hát testvérek végre.
Égig nyújtózik a politika, álom,
Földig hajol a gazdaság, tépett vászon.

Az irodalom most folyik át a szitán,
Kik játszották a nagyot, fáznak a vitán.
Zenészek mögül kivonult a hatalom,
Aki maradt, annak énekét dalolom.

Sok igazság villantja a kardját, de fél,
Meztelen lelkek csatáznak, fele remél.
Régi göncök ott maradtak a tóparton,
Új világ, új ruhát itt kinek kell varrjon?

Prokrusztész ágyán nyög a demokrácia,
Diktatúra után jön a demencia.
A megoldást a tudomány se villantja,
Marad a hit, s megment az ősök imája.

Darvak fölött csillagport szór a pentaton,
Véres könnyek hullnak, csobban a Balaton.
Agg tehervonat visít, messze száll a szó,
Csípnek a darazsak, ez Balatonszárszó.

(Balatonszárszó, 1993. augusztus 25.)

1. Id. Bara Gyula:
   2022. augusztus 24. 06:48

   Szép. Ez ugrott be:
   „A semmi ágán ül szivem,
   kis teste hangtalan vacog,
   köréje gyűlnek szeliden
   s nézik, nézik a csillagok.”

2. Doniga Lenke:
   2022. augusztus 24. 09:09

   Igen ezekben a nehéz időkben: “Marad a hit, s megment az ősök imája”.

   És szívünkben él és nyelvünkön van: Jézus benned bizom egyedül!

   “Jézus jól ismer minket. Ha jószándékkal, álnokság és kétszínűség nélkül közeledek felé, ő megismer, új dolgok meglátására nyitja fel szememet, új úton indít el és új hivatást ad nekem. “ https://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20220824.mp3