A HALOTTKÉM

Hegedűs Gyula mesélte el ezt a históriát egyik délelőtt a Vígszínház kiskapujában. Egyszer egy pesti művész elment vendégszerepelni vidékre. Vasárnap érkezett meg, és első gondja az volt, hogy megborotválkozzék. De a fodrászüzlet már be volt zárva. Baj, baj — mondotta az illető művész —, és a szállodáshoz fordult tanácsért, hogy mit csináljon .
— Ó, tessék csak a szobájába menni — mondotta a tulajdonos. Majd elküldöm egy barátomat, az tud borotválni.
A barát meg is jelent, de csak úgy akarta megborotválni a művészt, ha lefekszik. A műtét befejezése után azt mondta az önkéntes fodrásznak a művész:
— Mondja csak, maga kitűnően végzi a dolgát, de hogy van az, hogy csak fekve tud borotválni?
— Megszoktam, kérem — feleli a borbély. — Tudniillik: halottkém vagyok.

Színházi Hét, 1911/16