Ma még magunkra öltjük
az ünnepek színeit,
falainkat átfestjük,
kitesszük szellőzni
a szekrényekbe rekedt telet
és táncolunk,
táncolunk eszeveszetten,
kerekre forgatjuk szoknyánkat,
dobbantunk, földhöz vágjuk
a pörge kiskalapot
s egyre hangosabbra csavarjuk
a zenegép-gombot,
hogy ne halljuk,
mint dörömböl ajtónkon,
ássa alagútjait padlónk alatt,
s egyre mélyebbre furakodik bensőnkben
a holnaptól való rettenet.

Ma még magunkra öltjük
az ünnepek színeit,
de falunkon már beszivárog
az égő testek füstje,
mellkasunkon csattog
a menekülők talpa
s bolond kurjantásaink közben
szinte magatehetetlen,
szemükből szemünkbe költözik
a holnaptól való rettenet.

Forrás: szerző FB-oldala