Hajdú Mónika: (… a kenyér kapcsán …)
Morzsák
Éhség
korgó
bugyrában
ébred
a mohó
vágy,
csipegeti
a kapott
falatot,
amit
néhány
szem
morzsából
rakott
neki
össze
egy sirály.
Dagály van.
Dőzsöl
a tenger,
pezseg
hatalma
medrében
az uralom,
lakodalom
hajnalán
ébredő
napon
hál
meztelen
nászt
a vigalom.
Éhes vagyok.
Felemésztem
utópiám,
úgyis
törmelék
volt rég,
míg
a jelenés
jelen lett
és jövő,
már
nem
annyira
gyötrő
hiánya
a megvalósíthatatlannak,
dehiszen
ezt már
jól tudod.
És azt is
ha bevallom
Neked,
szeretem
nézni,
ahogy
a kenyeret
fogod …
(hm)