Augusztus végi hajnal lomha ködén
a nyár derűje tompán átvilágít,
tévelygő meleg fények ragyogják be
az út lombhullató gesztenyefáit.

Meleg-kék egén a délnek a napfény
még hevít, de nem láng-fakasztva árad,
Abosfalva fölött, a dombperemen
a szél ottfelejtett pléh-krisztust rángat.

Már közeleg a vénasszonyok nyara,
sírnak a kifosztott virágos kertek,
sziromesőbe oldják vad bánatuk,
az ökörnyál szikkadt réteken reszket.

Mikor majd füstös halotti máglyaként
a száradt kerti gazok is elégnek,
s pernyevánkosán libben új tavaszba
a testét vesztő hallhatatlan lélek.

2022. augusztus 24.