A költő lóvá változik,
amikor beugratják,
ingujjából kilóg a lóláb,
nyerít egy kötetlen strófát,
faron billenti asszonyát,
az meg, akár a fürge gyík
új farkat növeszt magának.
Libben a költő sörénye,
lobog – ha nem épp bőrfejű,
jól is áll neki az a sörény,
ő meg áll vagy ül, készül,
öt garast jókor félretett,
mert tudta, átverik megint,
megleckéztetik a skriblerek.
A gyakran lóvá tett dalnok
átdöfött szügye, ha vérzik,
öszeköt földet és falat,
öszetartja a századokat.
Nesze neked, pökhendi mufti,
emészd meg, aztán rúgd ki
magadból a lobogó lovat.

2022. augusztus 24.

Forrás: szerző FB-oldala