Bölöni Domokos böngészője
ÜNNEPI BESZÉD
A Nemzeti Színház titkára, Palásthy Géza, a színház főtréfacsinálója. Ami a kezén keresztül megy, abból tréfa lesz, akár írásban, akár tettben. Hogy ez a tulajdonsága mennyire közismert, legjobban jellemzi a következő eset. A Farkas-Raskó-díj ünnepélyes kiosztása estéjén Tóth Imre igazgató ünnepélyes beszéd kíséretében nyújtotta át a kitüntetett Garamszeghy Sándornak a barna bőrerszényt, melyben az aranyakra váltott hasznos megtiszteltetés volt. Komoly, buzdító beszédét a következőkkel fejezte be:
— Most pedig fogadja el tőlünk ezt az erszényt —, kérem azonban, hogy rögtön nyissa ki és számolja meg. Mert ez az erszény mostanáig Palásthy kezében volt.
Dicséretére legyen mondva a jókedvű titkárnak: az aranyak rendben voltak, sőt meg is toldotta őket a saját zsebéből egy vadonatúj egyfilléressel.
Színházi Hét, 1911/16
VÁGÓ ZSEBE
Ne tessék összetéveszteni: nem Vágó zsebe. Egy színész, pláne egy kitűnő színész zsebéről legalább is tapintatlanság beszélni. Hozzá még közvetlenül május elseje előtt, mikor tudvalevőleg házbérnegyed van. Hanem a Vágó sebéről van szó. Arról a sebről, amelyet a Parasztok című ütközetben kapott. Kürti Jóskát annyit heccelték már ezért a sebért, hogy legfőbb ideje nyomtatott bizonyítványt állítani ki a számára: nem ő volt az oka a Vágó megsebesülésének. Úgy történt a dolog, hogy a Parasztok főpróbáján Kürti és Vágó a verekedési jelenetben megbotlottak, egymásra estek, Kürtinek szódás üveg volt a kezében, és ahogy Johnson és Jeffriesként kapálództak egymás hegyén-hátán, egyszer csak Vágónak a szódás üvegtől vérzeni kezdett a feje. Azóta már semmi baja sincsen, viruló egészségben jelenik meg a törzsasztalnál, ahol a minap Barta Lajosról beszélgettek, és valaki azt újságolta, hogy Barta már dolgozik az új darabján. — No, arra a főpróbára jól fel fogok öltözködni — mondta Vágó. Aztán másról kezdtek beszélni, és észre sem vették, hogy Gáspár, a rajzoló, aki szintén jelen volt a társaságban, buzgón rajzolgat valamit. Öt perc múlva azonban derűsen tértek vissza a témához, mert kézről-kézre járt a rajz, amely Vágót legközelebbi főpróba-kosztümjében ábrázolja.
Színházi Hét, 1911/16