Gyáva rab vagy.” Heltai Jenő – Szabadság

(Ültessünk fát, fát, rengeteg fát! Ha már se ember se isten,
legyen mire visszamásszunk…)

ha már felhatalmaztad önmagad
hogy eltaposs hogy tönkre tegyél hogy
istentelenül valóságos ósdi háborút indíts
miközben senkit sem kérdeztél meg
én vagy kissé tágabb értelemben
mi akarjuk-e hogy vajon a mocskos geopolitikán
és azon a fennkölt és álszent módon okosnak hitt
kamasz kölyköket is megszégyenítő életellenességet
a magad mocskába csomagolva hogy eljátszd
miként a világrendőr visszataszító szerepét tudod-e
egyik rossz döntéstől a másikig
aztán azután mi milyen következményekkel jár
és sajnos tudom nagyonis látszik
téged miféle hatalom teremtett –
mit sem érdekel
hány anyának apának gyermeke esik el
olyan ez mintha bemennék a szomszédba aztán
én mondanám meg nekik hogyan is éljenek
gyökértelenül alávaló tettek ezek
még ha nem nincs is tudomásod róla
de legalább a melletted a körötted valóknak
valami derenghetne
mielőtt még nem késő
mielőbb még a magad világát is tudatlanságoddal
kapzsiságoddal és a nem megfelelő döntéssekkel
ördögi értelemben felelőtlenül végérvényesen
a világgal együtt felégeted
semmi mást nem mondok neked
te vagy ti ezt úgy sem értitek látom
nézz a gyermekeid szemébe
de ez egyszer ezt jól gondold meg
a gonosz melyik arcát fested falra
könnyes retinájukba mit égetsz
mikor hallod
harangok szaggatnak.