Te vagy a fű, a fa, én a száraz ág,
a dongó, mi hasznot húz belőled,
te rétek palettája, te gyöngyvirág.
Lapos, kavicsos medred vagyok,
te folyó, ki olcsón bérbe vett,
magamon visellek, mint kitüntetést,
mint rangjelzését az elesett.

Te vagy a billenyű, a vonó, a húr,
te szerzel belőlem szimfóniát,
én szikkadt föld vagyok, te földesúr,
azt eszel, amit elültetsz bennem.
Te vagy az ég, én csak a színed,
derűd, borúd, ha permeteznem
kell, karnagy, csak be kell intened.

Te vagy a hús, én csak a seb,
belőlem csöpög a vér, én hegedek,
sót hints rám, ha meg akarsz tartani.
Te mész előttem, árnyékod vagyok,
mélyen tüdőre szív az este.
A kabátnak én vetek ágyat,
engem akaszt a kabát a szegre.

2022. augusztus 27.