B.Tomos Hajnal: Belső vízdal
Egy ráncosra vénült levél,
milyent e kor még megér,
ölembe hullt a reggel,
mit összeróttam vérrel és szeggel:
ez a nyárvégi ténfergés,
vérszegény, nyavalygó émelygés,
hol valami folyton duzzog,
s a benn keserű habot buzog,
zagyválja, hogy mi lesz még ezután,
hogy vár-e rám ősz, barna borzongás,
és egyáltalán….
A szerző fotója
Pusztai Péter rajza