A rendhagyó versgyújtemény előszavával és tartalomjegyzékélvelk ajánljuk az olvasó figyelmébe e nem mindennapi vállalkozást :


A végtelen időhöz mérve tizenkét esztendő a pillanatnak is csak
töredéke. A mi véges életünkhöz viszonyítva azonban tekintélyes
mennyiség.
Tizenkét esztendeje annak, hogy Magyarország, Románia,
Ukrajna egymásba futó hármas határa közelében, Fehérgyarmaton
létrehoztuk a Hármashatár Irodalmi Társaságot. Ha e név kezdőbetűit
összeolvassuk, a HIT betűszót kapjuk. Szükségünk volt és van a
hitre, annak minden jelentésárnyalatával.
Hittük, hogy kimódolt határokkal elválasztva ugyan, de együvé
tartozunk. Összefűz bennünket magyarságunk, a közös nyelv és sors,
a sokévszázados múltban gyökerező közös kultúra.
A társaság alapító tagjai a kárpátaljai Beregszászon, a romániai
Szatmárnémetiben és Nagykárolyban, illetve a magyarországi
Fehérgyarmaton és környékükön élő írók, költők, irodalmárok és
irodalombarátok voltak.
A hit mellett a remény és a szeretet érzése is munkált bennünk.
Nevünknek megfelelően hittünk abban, hogy ha egymást szeretettel
támogatjuk, reménykedhetünk a sikerben, kitűzött céljaink
elérésében.
Mit is akartunk? Alapító nyilatkozatunk ezt tömören így
fogalmazza meg: „…kölcsönösen támogatjuk egymást e területek
irodalmi hagyományainak megismerésében és ápolásában, a
meglévő publikációs lehetőségek igénybevételével és újak
teremtésével segítjük a társaságba tömörült szerzők müveinek megjelenését,
ismertetését és terjesztését.”
Mit sikerült ezekből a célkitűzésekből az eltelt tizenkét év alatt
megvalósítanunk? Sajnos sokkal kevesebbet, mint szerettük volna,
hiszen látványos eredményeink nincsenek. De hát mi elsősorban
használni akartunk, nem tündökölni. Erőinkhez mérten azért tettünk
egyet-mást.
Eleinte évente három-négy alkalommal bensőséges találkozókon
alkalmunk nyílt egymás alaposabb megismerésére. Segítettük a
szomszéd országokban élő tagtársainkat, barátainkat, hogy
lakóhelyünk és környékének irodalomszerető és -pártoló közönsége
megismerje őket és müveiket, s hogy az arra legméltóbbak az
országos irodalmi életbe is bekapcsolódjanak. Ebben a
törekvésünkben nagyon jó, sok segítséget adó partnerre találtunk
az ugyancsak fehérgyarmati székhelyű Kölcsey Társaságban és
vezetőiben.
A Szatmári Irodalmi Napok keretében tagjaink egy része (neves
előadóművészek, valamint szerénységem közvetítésével)
bemutatkozhatott írásaival. Csaknem valamennyi fehérgyarmati
iskolában és a városi könyvtárban rendeztünk számukra író-olvasó
találkozókat, rendhagyó irodalomórákat.
Örültünk önálló kötetekkel jelentkező tagjaink sikerének.
Büszkék vagyunk azokra, a tagtársainkra (Füzesi Magda, Gál Éva
Emese, Vári Fábián László), akik a Magyar írószövetség tagjai lettek,
illetve különböző díjakban (Berzsenyi-díj, József Attila-díj,
Táncsics-díj) részesültek.
A társasági összejövetelekre (a határok sokszor nehéz átjárhatósága miatt)
elsősorban Fehérgyarmaton került sor, de magyarországi tagjaink
néhány alkalommal kárpátaljai és romániai
barátaink vendégszeretetét is élvezhették. A beregszászi és
szatmárnémeti lapokban több alkalommal jelentek meg a társaság
tagjainak írásai.
Közös kiadvány megjelentetését már a megalakuláskor tervbe
vettük. Anyaga hamarosan összeállt, de hiányoztak a kinyomtatás
költségei. Aztán ez is megoldódott, hála a Nemzeti Kulturális
Alapnak, az Irodalmi Társaságok Szövetségének, a
SzabolcsSzatmár-Bereg Megyei Közgyűlés Kulturális Bizottságának és
Fehérgyarmat Város Önkormányzatának. A szerkesztés munkáját
Füzesi Magda, a lektorálást (legyen áldott az emléke!) Varga
Domokos végezte. S aki a legtöbbet kilincselt, szaladgált érte
fáradhatatlanul, az Márton István, társaságunk titkára volt. Így
született meg 1995-ben közös gyermekünk, a Gyóntató című
antológia. Sikere örömmel töltött el bennünket, s készen álltunk –
ami az újabb írásokat illeti – a következő megjelentetésére is.
Reméltük, hogy az irántunk megmutatkozott figyelem és
segítőkészség megmarad, és ez újabb szép és jó müvek alkotására
serkent bennünket. A dolog, sajnos, nem egészen így alakult. Az
országos és helyi politikai csatározások következtében anyagi
erőforrásaink egyre inkább bedugultak. A határokon túl élő barátaink
utaztatásának, elszállásolásának, étkeztetésének anyagi nehézségei
miatt találkozóink egyre ritkábbak lettek, többnyire a Magyar Kultúra
Napjának január végi időpontjára redukálódtak. Az említett gondok
miatt többen el sem jöttek az összejövetelekre.
A társaság vezetésében történt személyi változások is
kedvezőtlenül hatottak. Jöttek közénk új tagok is, de több volt a
lemorzsolódottak száma.
Egyre több pályázatunkra érkezett nemleges válasz. Mindezek
együtt eléggé elkedvetlenítettek bennünket. Hitünk megrendült,
reményeink meghervadtak. Csak a barátság, a szeretet kötőanyaga
tartotta össze közösségünket. Már-már a társaság feloszlatásának
gondolata is felvetődött. A kilenc év után megjelenő újabb antológia,
melyet szeretettel ajánlok olvasóink figyelmébe, talán megerősíti
hitünket, feléleszti reményeinket, együttműködő és alkotó kedvünket.

Fehérgyarmat, 2004. február 15.

UDUD ISTVÁN,
a társaság alapító tagja és tiszteletbeli elnöke

Az antológia tartalomjegyzéke, szerzői:
1. Bevezető
2. Kőmíves Balázs
3. Kőszeghy Elemér
4. Kádár Ferenc
5. Farkas Elek
6. Hudák Erzsébet
7. Gál Elemér
8. Gál Éva Emese
9. Gúzs Imre
10. Füzesi Magda
11. Keresztyén Balázs
12. Zubánics László
13. G. Katona József
14. Elek György
15. Burján-Gál Emil
16. Bessenyei Gedő István
17. Bakos Pál
18. Nagy István Attila
19. Pásztor Csaba
20. Vári Fábián László
21. Udud István
22. Makay Béla
23. Simonfy József
24. Weinrauch Katalin

Forrás: MEK / INTERMIX KIADÓ
Ungvár – Budapest
2004