Éjfélkor a kertajtóban
lélek várt rám kint a hóban.
S tehenünk bömbölve ellett,
jó kutyánknak futni kellett,
s elröppent galambjainkat
elnyelte a téli felleg.


A szívemmel alig bírtam,
s ma se tudom, miért sírtam.
Elvillant az arcom előtt,
s láttam sokszor nagy temetőt:
két szemembe csillag hullott,
s tenyerembe kék virág nőtt.



Nénék jöttek, megátkoztak,
csudálkoztak, imádkoztak.
Szóltam nekik: ez messzi jel,
de még senki nem hiszi el.
Bizony nekem értük is majd
szenvedni és dalolni kell.
A nénikék összebújtak,
s messze az időbe nyúltak.

És azóta nem átkoznak,
azóta csak imádkoznak.
Tudják: egyszer velem együtt
esti mesévé változnak.

125 évvel ezelőtt, 1897. szeptember 24-én született bihari pásztorcsaládban, Nagyszalontán a későbbi Kossuth-díjas költő. Elhunyt 1969. június 17-én, Budapesten.

Forrás: e-népújság.ro