Óh, az éjjel
Villonnal
szeretkeztem.
Hajam fésülte,
s én nevettem.
Nyakam csókolta,
s én szerettem.
Mondta, rózsa vagyok,
virágok virága.
Csak engem
vinne táncba.

Szoknyám,
mint kígyó körültekert.
Szívem
halálharangként vert.
Ittuk a bort
aranyserlegből,
hullámzott
a vágy a lepedőn.
Aranylavórban
mosakodtunk.
Örökre együtt,
ilyesmit mondtunk.

1. Keszthelyi György:
   2011. július 29. 22:38

   És aztán megúsztad élve?

2. Eva AGNEL:
   2011. július 30. 15:53

   Villon vajon mit irna az esetrÖö ?

3. Cseke Gábor:
   2011. július 31. 07:00

   Szerintem idézné saját magát, mégpedig:

   „Hol van már a tavalyi hó?” – ez lenne a magyar közmondássá lett villoni válasz.

   Csakhogy magyarul s villonosan ez kissé bonyolultabban hangzik, mert ahány fordító, annyiféleképpen mondja ugyanazt. Olvashatjuk például, hogy:

   hová lett a tavalyi hó!
   (Kosztolányi Dezső fordítása)

   de hol van a tavalyi hó!
   (József Attila fordítása)

   No de hol a tavalyi hó?!
   (Szabó Lőrinc fordítása)

   De hol van a tavalyi hó!
   (Vas István fordítása)

4. Somorčík Sz. Rozália:
   2011. július 31. 10:52

   Óh, mily tisztben
   van részem,
   Villonnal feleltel
   nékem.