Az ijedt holtak

Felneszelnek a bús halottak
döbbenten szavára a mának:
az emberek megint jelszókat
és Horthy-szobrokat zabálnak.

Templom fölötti magas égben
megmered Dózsa szellemujja:
élte a tüzes trónokat,
s a Zápolyák lecsapnak újra.

Köröskörül a zivatar,
itt meg a csinált nagyszerűség:
Magyarország, be semmi vagy te,
felordít benned a hühőség.

Nézik a halottak a szobrot,
a bután peckes admirálist.
Lehunyják a szemüket ismét:
ennél biz jobb még a halál is.

Pár évszázad múlva megint majd
felébrednek és körülnéznek.
De itt nem látnak semmi újat:
itt mindig ugyanaz a végzet.

Forrás: szerző FB-oldala