– Gorbacsov halálára –

Azt hiszem, az emlékekben az a legnehezebb, hogy megítéljük őket. Vagy mit csinálunk. Gyarapodik az élettapasztalatunk, és másképpen kezdünk látni dolgokat.
Például roppantul együttérzők leszünk idővel, és kijelentjük, hogy „Ceaușescu megölése nem volt szép dolog”, holott én magam akkoriban azzal az öregúrral értettem egyet, aki kijelentette, „tigrisek martalékául kellett volna odavetni”, nem lelőni. Igaz, tigris csak a cirkuszban volt, bizonyára már a prosztatáját kezeltette.
Meg hát tizennyolc voltam, azt se feledjük, hogy Füst Milánnal szóljak.
Nem sokkal voltam idősebb, amikor híre kelt, hogy a Szovjetunió felbomlik. Ez akkora hír volt akkoriban, hogy el sem tudom képzelni, miért rajonganak ma Oroszországért azok, akik még sokkal jobban örültek, hiszen idősebbek lévén többet szenvedtek nálam. Hozzáteszem, hogy Oroszország, EZ AZ Oroszország nem A Karamazov testvérek vagy A hattyúk tava, sem Pliszeckaja vagy Cvetajeva, hanem a mindenkori birodalom, amely a fél világ felett uralkodott, és a reflexei megmaradtak.
Szóval hogy felbomlik, már fel is bomlott. Egy nagy magyar esztétától olvastam egykor, hogy Gorbacsov köztudottan üres. Hát én nem ezt tapasztaltam. Gondolom, az lehet a különbség, ami az egykori híres, az orosz csapatokról szóló vitában. Mint Garas Dezső mondta, a pincébe nem a KGB nézett be, hanem egy mocskos orosz kiskatona, s az ott rémülten kuksolókat ő bizony ki- és felszabadította valóban.
Más egy-egy gesztus értelme megtörténtekor, mint amit később farigcsál belőle az emlékezet – mint Kundera mondja, az emlékezet a felejtés egyik formája. Igaz, Gorbacsov megfelelően messze is volt ahhoz, hogy felülvizsgáljuk, nem úgy láttuk a fejlődését, mint azét, aki mellettünk romlott meg.
Ha magamba nézek, akkoriban ő fontos volt, s valami olyasmit tett, amit nem sok orosz elnök tett volna vagy tenne meg. Mellettünk szűnt meg egy rossz szomszéd, amelyért most sokan rajonganak. És hogy akkor megszűnt, az az én kollektív emlékezetemben Gorbacsovnak köszönhető.
Isten nyugtassa békében!

Forrás: szerző FB-oldala