Bölöni Domokos böngészője

Farkas Miklós
EMLÉKEZETES HÚSVÉTI ÖNTÖZÉS


Ünnep harmadnapján az intézmény igazgatója magához rendelte Misi tanárt, az osztályfőnöküket, és közölte vele: osztályából hat fiút azonnali hatállyal kicsapnak!..
Ugyanis súlyosan vétettek a belső szabályzat ellen, ezért hozták a drákói döntést. Abban az időben tiltották a városban lakó lányok látogatását, szigorúan tilos volt elhagyni a bentlakást. Elődjeikhez hasonlóan, a mi fiaink is megszegték a „szabályt”, s már közeledett az éjfél, amikor elég magas hangulatban érkeztek vissza, követve a jól bevált „utat”, ami abból áll, hogy az egyik mellékutcában felkapaszkodnak a falra, s a túloldali széles tyúkketrec oldalán leereszkednek a belső udvarra. Az elfogyasztott alkohol hatására sajnos, nem voltak elég elővigyázatosak, a sok rugdosásra felébredtek a tyúkok kakasostól, és olyan ribilliót csaptak, hogy a felriadt nevelő nyakon csípte a kapatos társaságot. Másnap jelentette az ügyet a bentlakási igazgatónak, aki nem kegyelmezett, és kihirdette a legsúlyosabb döntést. Kijelentette azt is, hogy „itt nem lesz több öntözés!” (Megjegyezném, hogy ez az igazgató nem nagyon kedvelt minket. Az 1930-as évek végén a Székelykeresztúri Tanítóképzőt igazgatta, ahonnan aztán a bécsi döntést követően elég dicstelenül és főleg gyorsan távozott.)
A kicsapás azért is volt nagyon súlyos, mert az érettségi vizsga előtt álló diákok udvarhelyszéki székely fiúk voltak, akiknek a szülei csak óriási erőfeszítés árán tudták előteremteni a bentlakási díj összegét. Egyik „bűnös” diák azt mondta az osztályfőnöknek: „Ha megtudja édesapám, biztosan megnyúz!”
Misi tanár rengeteget töprengett azon, hogyan lehetne megmenteni a fiúkat a kicsapástól. Mentőötlete támadt: közölte az igazgatókkal, hogy méltó büntetést talált a fiúk számára. Lenyíratta az egész társaságot nullásos kopaszra. Amikor bevitte őket az igazgatóhoz, az elismerte, hogy ez méltó büntetés, nem kell őket kicsapni. Akkor a fiúk bizony nagyon haragudtak az osztályfőnökre, ámde hamarosan belátták: az ítélet végzetes lett volna számukra.
(Néhány megjegyzés: A fiúk a tánccsoport tagjai voltak. Az első fellépésükön jót derült világító kobakjukon a közönség, később megszokták. Ha ezeket a sorokat egy érzékeny lelkű lélektanász olvassa, azonnal felhördül: hogyan lehetett ezeket a szegény fiatalokat ennyire megalázni, és olyan lelki sérülést okozni, amit nem tudnak kiheverni. Aki ismeri az akkori viszonyokat, az könnyen megérti, hogy mi történt volna, ha kicsapják őket: nemcsak lelki, hanem anyagi kárt, sőt testi sérülést is el kellett volna szenvedniük…Végül: a székelyeknél öntözik a lányokat, sok helyen még vödörből is; akkor még nem használták a locsolás vagy locsolkodás kifejezéseket.)



NAPFELKELTE AZ ÖLTÖZŐBEN
 
Hegendüs Gyula öltözőjében az Utánam legutóbbi előadása alatt együtt volt a fő-fő vígszínházi négyes: Hegedűs, Szerémy, Tanay, Fenyvesi. Fenyvesi csak vendégnek nézett be, mert nincs szerepe a Bernstein-darabban. De ilyenkor mindig visz magával valami ötletet az öltözőbe, amivel két perc alatt a legnyugodtabb beszélgetést is fölpaprikázza, és olyan vitákra ad okot, hogy csak úgy harsog a fő-főnégyestől az öltöző.
Így történt az Utánam előadása alatt is. A márvány flegmájú Szerémy csöndesen üldögélt egy karosszékben, és ezúttal még kevesebbet beszélt, mint máskor. Egyszerre megszólal Fenyvesi.
— Mégis különös, hogy ez a Zoltán milyen ideges ember.
— Én? — kérdezte meglepetve a nyugodtságáról híres Szerémy.
— Igenis te. Például most itt ülsz nyugodtan és két perc múlva rárohansz az emberre.
— Én?! — csodálkozott emeltebb hangon Szerémy.
— Persze hogy te.
— Na, erre kíváncsi vagyok.
— Hát kérlek, mondd meg, hogy mondják helyesebben és nyelvtanilag korrektül: a nap nyugaton kel fel, vagy a nap nyugatán kel fel?
A vélemények megoszlottak. És a következő percben már harsogott az öltöző a vitatkozástól:
— Nyugaton! — mondta Hegedűs.
— Nyugaton! — mondta Szerémy.
— Na látod — folytatta Fenyvesi Szerémyhez fordulva —, már megint nincs igazad.
— Miért?
— Mert a nap keleten kel föl.
És Szerémy csakugyan rárohant Fenyvesire.
 
Színházi Élet, 1911/18
Forrás: Bd-FB-oldala

2022. szeptember 2.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights