Lőrincz József: Madárházban

Valahol egy öreg madaraknak
fenntartott házban fogok élni
szárny szegetten
mint aki már a holnap-póktól
is megretten
lesz a sorsod pelenka és ágytál
mondom magamnak
ágyhoz kötve élsz majd te aki mindig
röpülésre vágytál
búba fúrom a homlokom
kínlódok virágot teremni
lepergő futóhomokon
szépséget illatot fényt felejt a kedvem
Miért is kellett itt rab madárrá lennem

Forrás: szerző FB-oldala