Bölöni Domokos böngészője
LAJOS ÖRÖKE
Két úr beszélget a Király-színház nézőterén, a „Lotti ezredesei” egyik felvonáskörében.
— Bosszantó — mondja az egyik —, mennyit diskurálnak az ember háta mögött. Nagyszerű az előadás, és nem lehet odafigyelni. Tudja, kérem, én úgy szeretnék élni, mint ahogy olvastam, hogy Lajos bajor király csinálta. Tartott magának egy rendes színházat, beült egymaga a nézőtérre, nem volt senki, és játszatott magának operaelőadásokat.
— Na hallja, menjen el az Operába.
Színházi Élet, 1911/24
SOK SZÉK
A múlt hét egyik próbáján történt. Egyik nő tag olyan animéval dolgozott a próbán, hogy mire a felvonásnak vége volt, egy országot kínált egy székért, annyira elfáradt. Egy szolgálatkész kolléga rögtön kerített egy széket, a szép menyecske pedig nyájas mosollyal és a következő hálaadással köszönte meg neki:
— Adjon Isten ezerannyit érte.
Erre a háttérben megszólal egy rosszmájú hang:
— Ez a hála. A szívességért cserében mindjárt azt kívánja neki, hogy gyomorbajos legyen.
Színházi Élet, 1911/22
SPORT ÉS SZÍNHÁZ
A hasznos mulatságok e két ágát gyakran össze szokás kapcsolni. Budapesten különösen ez a két dolog dominálja az emberek életét, bár úgy mellesleg a kártyát sem lehet említés nélkül hagyni. Sport és színház, ezen a mezőn zajlanak le a legtöbb budapesti ember szabad órái. A kétágú mulatság nyelve is gyakran összekeveredik, és valóságos budapesti életképet ad az a párbeszéd, amelyet a körúton figyelt meg valaki.
— Honnan jössz?
— Angolok voltak az Üllői-úti pályán.
— Hova mégy?
— A Vígbe, az osztrák válogatott csapat játszik.
Pusztai Péter rajza