Nászta Katalin: /Részlet készülő könyvemből/
-–Akkor fogsz meghalni, amikor épp nem figyelek rád. Lopva. Sunyin távozol, nehogy észrevegyem, mikor kilopózol a világból. Te gyáva! Drága gyáva. Hogy nem érted, a gyávákat szereti az Úr, ha olvastad volna – de nem olvastad – Jákob volt neki a kedvesebb, nem Ézsau. Igaz, Jákob hazudott az atyai áldásért, amit értékelt, becsült, de tudva, saját ereje kevés a boldoguláshoz, odafordult Istenéhez. De nem Ézsau! Ő erős volt, kiharcolta-vadászta magának, megszerezte a zsákmányt.
Igen, ilyen ósdi szavakkal szaporítom a mondandómat. Közeged, amibe kerültél: nyers, oda csak földhözragadt álmok valók. Ha fel is repült néha egy-egy közülük, hamar visszamenekült kézközelbe, nehogy idegen régiókba vesszen a szív, amit nem ismerünk. De kár. De kár!
(nk)
2021-05-03
Forrás: szerző FB-oldala