Budapesten, a Bajcsy-Zsilinszky út 3. szám alatt, működik az Illúziók Múzeuma (https://illuziokmuzeuma.hu/kiallitas/). Mindenkinek ajánlom, hogy látogassa meg, de főként a középiskolás diákoknak. Itt láthatják meg a matematika, fizika, és a művészet rengeteg érdekfeszítő megvalósítását, itt érthető meg a matematika és a művészet rejtett összefüggése is.
Kezdjük a matematikával, ami itt látható, az a projektív geometria eredményeire utal. A projektív geometria a matematikának az a területe, ami az alakzatoknak a centrális vetítés közben változatlan jellemzőivel foglalkozik, vagy úgy is mondhatjuk, hogy a nemeuklideszi geometriai rendszerek egyike, ami az euklideszi párhuzamosságot a síkban minden egyenespárt metsző axiómával helyettesíti. A képzőművészettől kapta az indítást, de építészeti igény is inspirálta. A képalkotás mértani alapjaival már Eukleidész is foglalkozott, de a Papposz, Desargues, Pascal tételeit a középiskolások is megértik. Az olasz reneszánsz alatt felgyorsult ez a tevékenység, Leon Battista Alberti, Leonardo da Vinci és Albrecht Ajtósi Dürer, majd Victor Poncelet, Gaspard Monge, Jacob Steiner alkottak hatalmasat e területen. Felix Klein rendszerezése szerint a projektív transzformációk osztályát az jellemzi, hogy a folytonosság, az illeszkedés invariánciáján kívül az egyenesek képe egyenes és a pontsorok sugársorok négyeseinek kettősviszonya megmarad, így a projekció a szabad leképezés és a merev egybevágóság között helyezkedik el.
Most lássuk a művészetet, itt Vásárhelyi Győző (Victor Vasarely, Pécs, 1906. április 9. – Párizs, 1997. március 15.) magyar-francia festő, szobrász munkásságát kell kiemeljük. Egész pályáját végigkísérő felismerése volt a fekete és fehér ellentéte, és egyáltalán a poláris vizuális mindségek különbözőségére építhető kompozíció. Ekkor hozta létre a sokféleképpen feldolgozott zebrák világát. 1951-ben alkotói periódusának a Denfer-korszaka kezdődött, egy elhasználódott metróállomás falak vakolatán felfedezett vonalhálók inspirálták az első igazán kinetikus-optikai jellegű formakapcsolatok kialakítására. Ezen a vonalon tisztázta a geometrikus kinetikus művészetet. Nagy áttörés volt 1961-ben a közös kiállítása Kassák Lajossal. Itt bemutatott albumban a klasszikus avantgárd kelet-európai közelmúltjának eszméi kapcsolódnak össze a modern Nyugat struktúraelvű és új illuzionizmus féle átalakuló vizuális művészeti törekvéseivel. A planetáris folklór elemi geometriája, a permutációs ciklus formacsoportokat váltogató, variáló metodikája működni kezdett a fekete-fehér ellentételeire épülve csakúgy, mint a varázslatosan színes változatokban. Egyszóval a síkban ábrázolva, színek és formák segítségével, megjelenik e tér, de ebben a térben mozgást is belevitt. Ez egy óriási újítás volt.
Ennyi ismerettel felvértezve, most már járjuk végig a múzeumot, ahol minden a fentiekben felsorolt, fény, szín, és projektív mértan hatására válik érdekessé. Az Ames Szoba egyik sarkában lekicsinyíti a személyt, a másik sarkában felnagyítja, érdekesebb, ha két személy megy be egyszerre, a két külön sarokba. Ha egyik sarokból átmész a másikba, vagy törpe leszel, vagy óriás. A Fordított Szoba a padlón állót megfordítja, mintha a plafonról csüngene le. A Végtelen Szoba a különböző szögben beállított tükrök hatására, a bent levő egy személyről körbefordulva végtelen sok másolatot sorakoztat, annyira megszédít, hogy a kijáratot se lehet megkapni. Az Antigravitációs Szoba, a ferde padlón felfele menve a formák és színek hatására antigravitációt fejt ki, és hátrafele taszít. Érdemes többször kipróbálni, különleges érzés. A Beuchet-szék Illúzió érdekes formakompozíció, az illető személy leül egy kis dobogóra, és két helyről fényképezve, az ülő személy egy óriás székben ülő kis emberkére változik, a másik személy óriás lesz. Feneketlen Mélység, tükrök hatását kihasználva nem lehet a kút mélységének végét látni, illetve a kémény magasságának végpontját. Igaz Tükör, ez az igazi képed, ha belenézel, hisz a nagyvilágban forgalmazott tükrök, csak megközelítőleg igazak. Egy másik szobában a sztereogramok találhatók, minden képben rejtőzik egy tárgy, ami térbeli hatással megjelenik, ha megfelelően nézed. A sztereogram egy vagy több sík kép segítségével létrehozott térhatású kép-optikai illúziója, Charles Weatstone találta fel 1838-ban. A sztereogramok akkor váltak igazán népszerűvé, amikor megjelentek a számítógéppel generált autosztereogramok. A Kaleidoszkópban a vidám mintákat a látogatók hozzák létre, színes papírok vagy gyöngyök helyett. A Klónok Asztala, személyed képéit körben helyezi el, mintha egy asztalnál ülnétek. Tálcán kínált fej, esetén az illúzió levágja a tested többi részét, és fejedet az asztalon egy gyümölcsös tálban kínálja, emlékeztet a véres középkorra. Rubin Váza, Homorú Arc Illúzió, Lemezjátszó, Kétértelmű Henger, Optikai Illúziók, Hologramok változatossága láncol ebbe a különös világba. De a legérdekesebbet hagytam a végére, az Örvénylő Alagút Szobát, amivel én se tudtam betelni. A színek és formák hatására, úgy érzed, hogy képtelenség egyensúlyban maradnod, ahogy haladsz át a forgó hengeren, ijedten kapaszkodsz a korlátba, érzed, hogy lefordulsz, annak ellenére, hogy a padló a talpad alatt valójában vízszintes és mozdulatlan, akárcsak a korlát. Ami még nagyon fontos a kijáratnál rengeteg logikai játékot lehet vásárolni. Ezt minden matematika tanárnak ajánlom, lehetőleg az iskolájának az összeset vásárolja fel iskolája számlájára, majd otthon szakköröken tanítsa meg diákjainak. Az életben ezek szellemi megoldásait sokszor fel fogják használni többször, mint egy unalmas képletet. Mindenkinek jó szórakozást kívánok!