Szuhay-Havas Marianna: Végül
Idegen leszek ereimben,
egy többé ki nem gombolt kabát,
át nem fésült ezüst hajzuhatag,
régi, elfelejtett, rőt ruhaszag,
cifra cipő széttáncolt időben,
kiengedett két copf az esőben.
Kislányságom veszem végül vissza,
reszketve, a semmit szétsimítva,
és meg sem ismerlek soha többé,
így szűkül világom kicsi gömbbé.
Égen járó földi hintán le-fel,
Tőled távolodva, Hozzá közel,
csillagokra hímzett intés és jel:
aki tegnap voltam, holnap leszel.
Forrás: Lenolaj.hu
***
Pusztai Péter rajza