Más műfaj vagy, mintha szavaid
időnként átbukfenceznének rajtam,
halat eszel, közben én széthúzom a függönyt,
kívűlről fújsz, játszol, rendezőtlenül.

Ébren alszom, kis tisztásról álmodom,
édenkertem fóliasátor,
végignyalom az angyalok rongyait.

A plébánián nem reánk várnak,
mindennapi teremtésünk jól odakozmált,
itt ütnek át az erek a bőrön –
a határon innen, a ritkuló csontokon túl.

Azok a specifikus szagok, mozdulatok,
akár az akasztott testeké –
elúsznak mellettünk a partok.

Kárminvörös téglából épült az arcod,
neveket festek rá, igazolványokat,
majszoljuk a szoci krumplicukrot,
ma is mi húztuk ki a gyufát.

2022. szeptember 7.