Átköltözöl a középkorba,
középtájt, mielőtt végleg kikötsz
a vöröslő horizont mögött.
Átlépsz a határon,
vitézkötésbe botlasz, templomok tornya
szórja feléd a villámokat,
krokodilkönnyeket
hugyoz a pléhcsatorna.

A vándormadár, ha vijjogni kezd
vállakra telepszik, hajat borzol,
őszülőben sem nyugszik,
tépdesni kezdi az őrgróf testét.
Pont – mondaná Apollinaire,
vagy vessző! – tenné hozzá Sándor
nekidühödött petőfiesen.
Akasszátok már fel, az úristenit!

2022. szeptember 12.