(Yossef Abraham 2006-os átírásában, az Asymetria folyóirat nyomán)

Egy nyugati diplomata román kollégájától érdeklődik:
– Önök mit exportálnak?
– Vályogtéglát, így a román.
– Vályogtéglát? Az meg kinek kell? hová szállítják?
– A vályogtéglát mi Bulgáriába küldjük. – Bulgáriába? És mit adnak cserébe?
– Cserébe tojást kapunk, válaszol a román.
– Olé, bólogat a nyugati, vályogtégláért tojást, ez pompás! És mit csinálnak a tojással?
– A tojást Magyarországra szállítjuk, mondja a román, cserébe pedig naposcsibéket kapunk.
– Még jobb! És mi lesz a csibékkel?
– A csibéket a keletnémetekhez küldjük, ezért ők kakasokat szállítanak nekünk.
– Egész jó! És a kakasokkal mi lesz?
– A kakasokat Lengyelországba szállítjuk, és pulykákat kapunk cserébe.
– Fantasztikus! Hát a pulykákkal mi történik?
– A pulykák Csehszlovákiába mennek, ahonnan borjakat küldenek nekünk!
– Nahát! És a borjak?
– A borjakat egyenesen a Szovjetunióba szállítjuk, ahonnan a tehénszart kapjuk, amiből a vályogtégla készül, amit aztán Bulgáriába küldünk…

*

Iciget hivatják a káderosztályra.
– Icig elvtárs, ki kell önt rúgnunk.
– Na de miért?
– Mert olyan a neve.
– Csak emiatt? mondta Icig. Semmi más kifogás nincsen ellenem?
– Ugyan, egyáltalán, csak az az ukáz, hogy mindenkit rúgjunk ki, akinek olyan a neve, mint az öné.
– Néhány óra haladékot kérek, szólt Icig, és megoldom a problémát.
Néhány óra múlva Icig visszajön a névváltoztatási bizonyítvánnyal: Icigből Ionescu lett.
– Ez remek, Ionescu elvtárs, mondják neki a káderosztályon, de most az a helyzet, hogy ki kell rúgjuk.
– Ugyan miért, döbben meg Icig, hiszen most már nem úgy hívnak, ahogy azelőtt…
– Az lehet, válaszolják a káderosztályról, de az az utasítás, hogy rakjunk ki néhány olyanvalakit is, akit úgy hívnak, ahogy most önt, ne mondhassák, hogy antiszemiták vagyunk…