Jóna Dávid A térdek remegése
Baranyi Ferenc Roskadó alázat című versére.
Félévszázadnyi működő elemlámpa
fénykarikái ugrálnak a térben,
benne látlak minden suhanó árnyban,
szép szerelmes szövevényben.
Meg van a sarki málnafagylalt,
sápadt tölcsér alja ereszti vérét,
balaton-kék szem, mosolygása sóhajt,
kívánja beteljesedését.
Sosem volt józan e varázs,
ez adta izgalmát és szépét,
mint érett körtén a szövődarázs,
szívtad a nap cukorrá lett fényét.
Harcok vannak, ha ellent mondasz,
kancsalva néz a mindenféle norma.
Benned a vágy olthatatlan szomjaz,
lenyűgöz a belső, varázsol a forma.
Szépségről szépséget írni ez a napi lecke,
A térdek remegése talán nem is alázat volt.
Ha roskadt, nem terhétől, inkább a vágytól,
míg ő a szent elvárások ellen is dacolt,
szedted édes gyümölcsét az eperfáról.
Forrás: Sziikla Magazin