(9.) KÖTÖZNI VALÓ BOLOND

Korábban említett hibáknál nagyobb baj az, hogy lovagom bolond. Egyet lát, s mást gondol. Várnak tekinti a kunyhóját, engem fenséges paripának, azért is nevezett el Rocinanténak, vagyis a legszebbnek, de különben mindenkiben elleséget szimatol, van erről egy mulatságos jelenet.
Én nem láttam, csak hallottam, Caterina beszámolt róla nekem.
Történt, hogy az udvarunkra tévedt a szomszéd kakasa, jól megtermett jószág. Nem tévedt, dehogy, hanem észrevette, hogy Don Mindenbe Beleszól, levágatta az ünnepi ebédre udvarunk kakasát, jött hát átvenni a terepet. Megtermékenyíteni a tyúkjainkat. Ami még maradt, mert az utánpótlásról a lovag megfeledkezett.
Szóval: amikor a lovag a kakast megpillantotta, elkiáltotta magát, hogy: ez bizony Zaragoza császárának az embere! Ideküldte a gonosz spionkodni, ezért nekem, mint lovagnak a feladatom, hogy a föld felszínéről eltüntessem.
Azzal kihúzta a szablyáját, és rohant neki a képzelt ellenségnek.
No de a kakas – miután megértette, hogy veszélyben az élete – maga is előkapta a fegyverét, előretolt csőrrel válaszolt a támadásra. Hogy a feléje irányuló szablyát kikerülje, felszállt a levegőbe, és úgy elkapta lovagom fejét, hogy a vér kiserkent belőle. A szemét is megcélozta a bátor legénynek, megvan már ötven is, de kiszaladtak erre a konyhából, és kimentették az öreget.
Aki harciasan kiabált bele a levegőbe:
– Legyőztem a veszedelmes ellenséget, ezt fel kell írni a jótéteményeim sorába.
Hát így vagyunk.

(Folytatjuk * (10.) IZABELLA)