Locsi-fecsi patak partján,
szendereg a mackókislány.
Álma könnyű, mint egy pille,
mézről álmodik, ebédre.

Nagy csuporból nyalakodja,
jaj, a nagyi meg ne tudja.
Ha kiderül, lesz nemulass,
faggatják majd, ki a ludas.

Tán sikerül, tán megússza,
hogyha a csínyt másra fogja.
Ki lehetne bűnbak máma,
ki a mézet megdézsmálta.

Ráfogja majd a cicára,
mézet ken a bundájára.
Mily pákosztos ez a macska,
csak az üres csuprot hagyta.

A lépesméz finom étek,
senkivel most nem cserélne.
A kanyargó patak martján,
mosoly ül a mackó arcán.

Milyen kár, hogy mindez álom,
bár így nem lesz szánom-bánom.
Felébredve búslakodott,
bánatában hazafutott.

2022. 09. 15.

Forrás: szerző FB-oldala