(„ki kell kapcsolni a szavakat
hogy aztán valami titkos energiával irányítani lehessen”) – ismeretlen

emlékszem egy átkos régi korra
ahol a bűnözőknek szégyenfala volt
néztük félve és rettegve
ma pedig az ilyeneknek eltakarják az arcukat
joggal ruházzák fel őket

az utcán három négy embernél többen
nem lehettünk mert az már tömeg
még iskolából jövet is ránk szóltak illetékesek
meg akik még óvtak minket
oszolni gyorsan oszolni kell –
apám egyszer fél szemmel intett
hogy né ott arra az emberre vigyázni kell
az államon csomóban a szőrzet
a célzást megértettem

egyszer sokáig néztem egy
a társadalom számára fölöttébb hasznos egyént
aki a rendszert igen csak buzgón kiszolgálta
mások kárára persze és szemem rajta is felejtettem
mert nagy fekete feje volt neki
haja Jimy Hendrixé is lehetett volna
elképzeltem amint velünk együtt
talán az első sorban rockkoncerten a fejét rázza
bőre fehér volt májfoltos száraz csúnyán repedezett
a kígyók vedlenek így – más hasonlattal nem tudok élni
pedig volt akkor vagy harminc fok árnyékban

s csak kezére emlékszem igazán mert kétszer arcon ütött
sötétkét iskolás egyenruhám meg az ingem nyakamnál rángatta
hány embert verhetett halálra ez a vadállat
csak hallomásból tudom
hétvégente gyermekeivel együtt láttam
amint fejükre finoman barackot nyomott
azzal a hatalmas durva kezével
amelyikkel kétszer arcul ütött
több mint harminc évvel később ugyanazzal a kezével
mikrofont markolt keményen egy televíziós műsorban
ujjai sárgák voltak vértelenek ahogy keskeny szája is
arcát nem takarták el – miként szokás ez manapság
ó micsoda elégtétel volt
micsoda elégtétel ez nekem