Életemben először
szusit eszem.
Elsőre furcsa,
száraznak, fanyarnak tünik,
de szószba mártva már
simán lecsúszik.
Elképzelem, amint
fürge , szinte gyermekien
apró, keleti ujjacskák
pakolják, egyengetik, algába tekerik
a finomra munkált belevalót,
nevenincs fűszerekkel spékelve,
mintha ismeretlen,
de régtől bennem keringő,
véremben lappangó hangokat hallanék,
kurta szavakat tanulnék –
ősbeszédként forog az étek nyelvemen,
simul ínyemhez jártasan,
mintha rámlelt volna, érintene az,
ki nagyon régen voltam.
Holnap még veszek:
ismétlés a tanulás anyja,
hallottam valamikor
elég sűrűn, mikor még
szótárakat lapoztam