Tompa László után ő volt a második „élő” költő, akivel személyesen is megismerkedtem. 1960 nyarán szárnyaikat próbálgató, irogató pionirok jutalomkirándulásán fordultunk meg nála Bukarestben, rögtön azután, hogy a Scînteia Házban Domokos Gézánál, akkor még az Ifjúmunkás főszerkesztőjénél is tiszteletünket tettük.Egy emelettel fölöttük székelt a „pionirújság”, amelynek levelező rovatában Majtényi Erik nagy szeretettel és meg nem érdemelt figyelmes komolysággal pátyolgatta, igazgatta az oda beküldött csacskaságainkat. Lehet , hogy magában ő is megmosolyogta őket, a levélváltásban viszont nagy szeretettel és komolysággal mondott véleményt, igazitott el minket.Engem például még alaposan fel is értékelt, amikor, hát bizony gyengécske-zsengécskéimre személyes levélben, és lényegében biztatóan is válaszolt.(1960 emlékezetes nyarán életünkben először akkor láttunk-hallgattunk magnetofont, Majtényi Eriknél, Domokos Gézánál pedig, a sajtóház tornyában, ahol a központi tv; antennája is volt, televizós közvetitést).
Ma délelőtt pedig, születésének századik évfordulóján , esős-borongós őszi napon Majtényi Erik versét próbálom felidézni , de az első sor után ,”hűvös őszi eső, se vége, se hossza „, a következő sort már kihagyja az öregedő emlékezet. Pedig még a mérai ötödikeseim is kivülről fújták a Tulit Ilona-féle tankönyvünkből. Ez a tankönyv mára már csak emlék, élőek és igencsak népszerűek viszont Gryllus Vilmosék zenés-énekes gyermekvers-lemezei. Innen, azaz a You Tube -ról másoltam le az alábbi Majtényi -verset, minden kedves nagyszülő kollégámnak, de még az óvó-és tanitónéniknek is jószivvel ajánlhatom. Megéri megtanulni, megtanitani, eldúdolni-eljátszani. És nemcsak egy százéves évfordulón.

„Leveli béka fönn a fán, kucorog egész délután.
Madár, ha rikkant ő se rest, valami furcsa dalba kezd.
Valami furcsa dalba fog, gurguláz, hortyog, motyorog
Büszke, hogy de szép hangja van, s belekezd újra, untalan.
Fönn ül a fán és ott brekeg. Brekeg? Bocsánat, csicsereg! „

szöveg: Majtényi Erik
zene: Gryllus Vilmos
előadó: Gryllus Vilmos

Forrás: szerző FB-oldala

1. B.Tomos Hajnal:
   2022. szeptember 20. 03:21

   Kedves Karcsi! Most, hogy olvasom, nekem is ismerősen hangzik ez a versike, lehet, valamikor az elemiben mi is könyv nélkül fújtuk. Köszönöm ezt a szívmelengető „visszapillantást”!