A távbeszélő már a kezdet kezdetén megsejdítette, hogy ő egyéb fegyvertényekre is alkalmas, mint két egymástól távol levő ember beszélgetését előmozdítani. Jobban mondva, Puskás Tivadar sejdítette ezt meg, és föl is találta hamarjában a telefonhírmondót, az akkor még nem létező rádió napi hírszolgálatának az ősét. S noha a rádió elterjedésével a telefonhírmondó fölöslegessé vált, a távbeszélőnek ez a szolgáltatás-funkciója, igaz, hogy sokkal később, de ismét csak föléledt.
Talán a pontos időjelzéssel kezdődött, amely hangszalagról diktálja a karóránk által szükségelt korrekciókat. Aztán ott van a 05, amely felkölti az embert, és közhasznú információkkal is szolgál.
A távlatok beláthatatlanok, és a távbeszélőszolgáltatás egyre változatosabbá lesz. Ott van például a mesemondó. A gyerek föltárcsáz egy számot – vagy a gyereknek föltárcsáznak egy számot –, és a telefon mesét mond, az elfoglalt anyuka vagy nagymama helyett. Olvastunk a budapesti orvosi tanácsokról, amelyeket bármikor meghallgathatnak a telefonelőfizetők. Sok helyütt működik már bonyolult információs iroda is – voltaképp mindentudó nagylexikon –, amelytől akármit meg lehet kérdezni: ki volt Vercingetorix, hányan estek el a lipcsei csatában, ki fedezte fel a Hawaii-szigeteket, ki volt a 32-es Olimpia százméteres futóbajnoka, és mennyi idő alatt futotta le a száz métert. S végül hallottunk azokról a lélektani szolgáltatásokról, amelyek telefonon beszélik le az öngyilkos-jelölteket tervezett tettük végrehajtásáról.
Mondom, a lehetőségek rendkívül változatosak, és a kiaknázásuk is szépen folyik. Legutóbb olyasmiről olvastunk viszont, amit legalábbis különösnek tartunk. Az angliai Birmingham körzet 400 ezer telefonelőfizetőjének bármelyike bármikor felhívhat egy számot, és kimerítő értesítéseket szerezhet a csillagok állásáról. Nem az asztronómiai, hanem az asztrológiai állásáról. A jó és a rossz csillagzatokról. Arról, hogy miként cselekedjék üzleti, szerelmi és egyéb ügyeiben a csillagok állásának megfelelően. Ilyen szolgáltatásban hajdan csak a királyoknak volt részük. Ők tartottak utoljára csillagjóst az udvarukban. S mivel ma már ők sem tartanak, méltán mondhatjuk, hogy a birminghami polgár nagyuraktól levetett csillagjósokkal ékeskedik.
S köszönheti ezt nem másnak, hanem csakis az üdvözítő technikának. Amelynek ilyetén tökélyéről szegény Puskás Tivadar még álmodni sem mert.

Megjelent A Hét 3. évfolyama 37. számában, 1972. szeptember 15-én.
Forrás: ujhet.com
/