Akadémia Vadasdon

Interjúsorozat Székely Ferenccel

  1. A szülőföld ölében

 

Említetted, hogy az ötlet, és az első kötet kiadását támogató anyagi háttér a korondi Ambrus Lajostól származottHogy került át a korondi ötlet a S zázhalombattán működő Üveghegyig?

 

2012 elején, Ambrus Lajos, miután megegyeztünk, hogy elkészítek egy kötetre való interjút, egy listát adott 20 névvel. Végül felkerekítettük 25-re. Ez volt a sóvidéki kortárs jelesekről készült kimutatás, s zömében azokat tartalmazta, akik ‒ azonkívül, hogy ismert személyiségek voltak a térségben ‒ a Korondon megjelenő Hazanéző c. folyóiratnak voltak alkalmi munkatársai, ott közöltek több-kevesebb rendszerességgel. Nem számított a földrajzi távolság, mert abban bíztunk, hogy a modern kommunikációs eszközök segítenek áthidalni, ami valójában sikerült is. Ambrus Lajos egy e-mail címet és/vagy egy telefonszámot bocsátott a rendelkezésemre. Ez volt a kiindulópont! És ez elégséges volt, hogy felvegyem kapcsolatatot pl. a Torontóban élő Lőrincz Béla néptáncossal vagy a Stokholban élő Benczédi Ilona szobrászművésszel, ha úgy tetszik, újból a magyar olvasók, nemzettársak látószögébe hozni. Persze, be kell ismernem, hogy közös tervünk nem valósulhatott volna meg internet nélkül, a világhálón található rengeteg információ nélkül, amely valóban létezik, gazdag adathalmaz, ott van, csak „össze kell rakni”.

Na most! A személyiségekről készült információs bázis legelsőbben a szakmai oldalt helyezi előtérbe, ezt igyekszik átadni az olvasóknak, s vajmi keveset kapunk a személyi háttérről: gyerekkorról, családról, a magánéletről,az otthoni szép emlékekről stb. Valahányszor leülök a számítógép elé, hogy újabb és újabb jelessel „beszélgessek”, mindig foglalkoztat a gondolat: mit tudok „kiszedni” plusszba, és az olvasók asztalára tenni?… Valami olyasmire gondolok, amit még nem kaptak, amiről még nem hallottak a nagybetűs Olvasók. S gondolom, hogy az efféle „mélyreásás” az alanyokat sem zavarja, sőt jó néven veszik, hogy életük újabb és újabb, vagy kevésbé ismert szegmenséről beszélhetnek. Ezt éreztem 2012 őszén is, amikor a 80 éves Jókai Annának küldtem el a gépirat-levelem, s nyomban válaszolt: küldje el a kérdéseit, aztán eldöntöm, hogy válaszolni fogok-e. Persze, hogy válaszolt ‒ írógéppel és kézzel írt levelét ma nagy becsben tartom! Később az interjút ‒ amely megjelent a marosvásárhelyi Népújságban és A szülőföld ölében c. kötetben (2014) ‒ beválogatta a Válaszoltam c. saját interjúkötetébe (2015) is. Megtisztelő volt!

 

  1. november 21-én az erdőszentgyörgyi Bodor Péter Művelődési Egyesület vendége volt Deák-Sárosi László budapesti nyelvész, költő, filmarchívátor, Kasó Tibor dalszerző, B. Tóth Klára költő-szövegíró és Véghelyi Balázs százhalombattai költő, az Üveghegy könyvkiadó vezetője-tulajdonosa. Ekkor ismerkedtem meg a kiadó vezetőjével, aki alig két hónappal később, nem zárkózott el attól, hogy megjelentesse A szülőföld ölében. Beszélgetés tíz magyar íróval c. interjúkötetet. Ez 2014 elején volt, s azóta minden évben megjelent legalább egy kötet, de volt úgy, hogy kettő is. (A beszélgetőkönyven kívül volt még néprajz, helytörténet, népi, humoros igaz történetek.)

 

Kérdezett: Gergely Tamás

(Folytatjuk.)

 

Az interjú első része megjelent itt: https://ujkafe.website/?p=102940#more-102940

A második itt: https://ujkafe.website/?p=102995#more-102995

 

2022. szeptember 21.

Szóljon hozzá!