Harminc éve írtuk
HOGYAN LÁTSZIK ODAÁTRÓL?

Karácsonyi humoros mellékletünk ezidáig kétféle (szóban s levélben megnyilvánuló) visszajelzést váltott, ki: egy elutasítót a paródiát nem értő vagy érteni nem akaró olvasókból (szerintük, de valami nem stimmel, meg kell írni kerek-perec, hogy nem stimmel és kész minek parodizálni?.. .) —, ezekkel nem vitázunk, mert nincs értelme. A másik reagálás: a megfejtés, azokkal a szerzőkkel és alkotásaik címével, akik a amelyek a „képzelt riportban“ felismerhetők. Ez nyilván gyerekjáték egy átlagos műveltséggel rendelkező ember számára, de izgalmas lehet diákoknak, ezért hát javalljuk
mint irodalmi rejtvényt.
Derék megfejtőinknek köszönjük fáradságát, de máskor kérjük, figyeljenek jobban. Ott ugyanis azt írtuk, hogy a riporter után kell küldeni a megfejtést Faremidába vagy a Karinthy koponyája köré (zűrhajóval). A jutalom ez esetben tehát a jól végzett munka (a megfejtés) öröme. Maradjunk-maradjanak azonban még egy pár évet, emberöltőt — a mai világban, mert innen másképp is látszik (mint politikusok elharsogták) szinte minden. Persze — nem minden szinten.

Népújság, 1992. január 10.