SPORTKRÓNIKA
NÉPújságírókat vertek Hargita megyében!

Szigorúan kiküldött munkatársunktól
Szombaton barátságosnak mondható mínusz 10 fokos hidegben került sor Parajdon, a helyi iskola sportcsarnokában a Népújság Szováta város válogatottjának rangadójára. A 16 (lelkes) labdarúgó kénytelen volt mind a 60 percet (ennyit vállaltak) leszaladni, hogy oda ne fagyjanak a betonhoz. Íme a csapatok: SZOVÁTA: Fekete Árpád Zsombor, Fekete Barnabás, Domokos András, Vajda Kálmán, Lengyel Gyula, Kelemen János, Szabó András, Klózer Attila.
NÉPÚJSÁG: Karácsonyi Zsigmond, Szucher Ervin, Szilveszter András, Makkai János, Nagy Miklós Kund, Vajda György, Bögözi Attila (m. v.), Máthé András (az ifi-válogatottból). Játékvezető: Szabó Károly (Parajd).
Az első félidő 9. percéig barátságos volt a mérkőzés, akkor a játékosoknak valaki megsúgta, hogy a levegővel jól feltöltött gömböt (egyesek labdának nevezték) a pálya két végében levő fekete-fehér keretű, viszonylag szűk lyukba kell juttatni. Ezután a kapusokon kívül már a játékosok is labdához jutottak. A 12. percben Kelemen a pályabeton gyepét súrló lövéssel hálóba juttatja a labdát: 1—0. Ezután a Népújság játékosai összeszedik magukat és az aprópénzüket. Szucher néhányszor látványosan hárít (rosszindulatú híresztelések szerint rokonságban áll Jasinnal), majd a 14. percben Szilveszter védhetetlen lövésénél Vajda Kálmán kapus már csak hamis tanú lehet: 1—1. Ettől felbuzdulnak a szovátaiak, sűrűn integetnek egymásnak, tapsolnak, s a tapsikolás egyik szünetében Lengyel kihasználja az üres kapu nyújtotta előnyt (a többiek épp kenyérsorban álltak), s lagymatagon a hálóba gurít: 2—1.
Ezután váltakozó szerencsével folyik a játék, mígnem Fekete Barnabás kihasználja Szucher figyelmetlenségét, s megrezzenti a hálót: 3—1. Egy perccel később Vajda Gy. egy pillanatra leteszi a fényképezőgépet, így szabad marad a lába, s azzal illeti a labdát. Névrokona, Vajda K. már csak a háló rezdülését regisztrálhatja: 3—2, s ez marad az első félidő végeredménye is. A szünetben Petelei István edző és Borbély Ernő gyúró taktikai utasításokat osztogatott a sajtósoknak, amelyek a lényege az volt, hogy — ezt kapjátok, né, nem prémiumot!
A taktikai utasítások meghozták gyümölcsüket, ugyanis a második félidő 16. percében Lengyel eltalálta Szucher lába közt a … hálót: 4—2. Egyesek tudni vélik, hogy a szünetben a szovátaiak állandóan Szucher felé kacsingattak, és mind valami eladó szállodáról beszéltek. Sajnos, ezt a tudósító nem vette észre, mert túlságosan el volt foglalva a bíró által felkínált javított kávéval, így a híresztelést hamisnak nyilvánítjuk. És minden alapot nélkülözőnek. (Kivéve a prémium-alapot). Ekkor egy váratlan meteorológiai fordulat következett be. Az ég elsötétült a sűrű havazástól, s a termen félhomály uralkodott el. Minek következtében Makkai sürgősen késő esti tűnődésbe kezdett, s nem vette észre, hogy röpköd körülötte a labda. Ezt kihasználva Lengyel, majd Fekete Barnabás a hálóba gurít: 6—2. De résen van Nagy Miki (nem az, akire gondolni tetszik, hanem Kund) sorozata, aki kötelessége és felelőssége teljes tudatában egymás után kétszer, a 24. és 25. percben gólt lő: 6—4. Ébredeznek a remények a sajtósok soraiban, de annyival maradnak. Azaz, valamivel többel. Mert Fekete B. a 28. percben szépít (7—4), majd Klózer (polgár)mesteri lövéssel beállítja a végeredményt: 8—4.
A mérkőzés után találkozóra került sor a két csapat tagjai között. A fogadás meleg, baráti légkörben zajlott, s ennek során az újságírók szóvivője kijelentette, nem győzni, hanem mesteri játékot bemutatni jöttek Parajdra.
A Sóhivatalhoz egyetlen panasz sem érkezett.
*
Utóirat. Lapzártakor értesültünk: nem igaz a hír, miszerint parlamenti bizottság alakult annak kivizsgálására, hogy a Hargita megyei Parajdon NÉPújságírókat vertek.

Bakó Zoltán
Népújság, 1992. január 21