Boldogság

Egy pillanatra megéreztem, hogy talán mégis jó élni, ha nem fáj semmi. A másik percben már tudtam, hogy nem. A keret meghasadt, ott volt mindig előttem, de nem vettem észre. Se a keretet, se a hasadást. Csak a hóport az üvegen, a nemtörlődést, a szépséghiányt. És sajnáltam mindazt, ami már nincs, de volt, és lehetett volna még a keretben, vagy rajta kívül, de nem. És hiába van sok egyéb, kattog, zúg, pattan, kurrog, de nem melegít, nem ölel, nem veszekszik. Nincs rossz, csak jó, mert a rossz is jó, ha már nincs. Mi rontjuk el. És mindig elrontjuk. De egyszer majd sikerül nekünk is.

Nem szokványos nagymama

Nem szokványos nagymama vagyok. A szokványos nagymamának vannak unokái, a nem szokványosnak nincsenek. De ha lennének, akkor se volnának az enyémek. A nagymamaság fontos tényezője az ősz haj, a kötögetés, a nyugdíj. Ha ezekből csupán egy vagy két dolog egyező, az a nem szokványosságot mutatja. A szokványos nagymamák sok cipőt pucolnak, a nem szokványos nagymamák ezt mellőzik. A szokványos nagymamák meséket mondanak este lefekevés előtt, unoka híján a nem szokványos nagymamák meséket írogatnak nemlétező unokáiknak. A szokványos nagymamák sokat sütnek-főznek, a nem szokványosak is, ha szeretik, s utána általában kidobják, vagy rájuk romlik. Időnként elajándékozzák ismerősöknek vagy ismeretleneknek. A szokványos nagymamáknak fáj a derekuk. A nem szokványosaknak is. A szokványos nagymamák énekelgetnek az unokáiknak. A nem szokványosak csak amúgy maguk szórakoztatására. A nem szokványos nagymamák nemcsak nemlétező unokáiknak, hanem saját maguknak is a nagyanyjuk. Általában időnap előtt, után vagy közben halnak meg.

Erőlköd

Csend van. Napsugaras, emberkihalt csend.
Egy galamb száll fel, csapdos szárnyaival, függőleges tengelyen óhajt haladni. Fú a szél, de ő mégis erőlködik, nem fekszik rá a légre, nem halad fölfelé. Fehér galamb. Olykor szürke. Föl, csak föl akar jutni, annyira verdes, már izomláza is van. Mellette elhúz egy kis, szürke folt, mint a villám. Vagy vadászrepülő. Veréb. Egyenesen megy, előre, apró szárnyai szinte nem is mozognak. Vízszintesen töri a levegőt. Fecskének képzeli magát. Talán már az is. Fekete, nagy fehér mellénnyel. A galamb a nagy erőlködéstől kimerülten zuhanni kezd. Függőlegesen. Lefelé. Elengedi magát és hull.
Csend van. Napsugaras, emberkihalt csend.