Benczédi Sándor: Önarckép

A 110 éve született, erdélyi székely Benczédi Sándor szobrászművész emlékére tisztelgő kiállítást készitenek megnyitni Székelyudvarhelyen. Az esemény apropóján a Hargita megyei napilap (Hargita Népe) összeállítást közölt a szatirikus művész  jellegzetes tevékenységéről. A lap megszólaltatta egyben a művész Svédországban élő lányát, Benczédi Ilonát is, aki ugyancsak a képzőművészi pálya mellett kötelezte el magát. Alább a művész vallomását idézzük:

Nagy Imréről sokkal inkább szeretnék szobrot csinálni, mint akármit is írni. Megmintáznám róla a nagy kirándulót, aki még mindig úgy megy föl a hegyre, hogy jóval fiatalabb kísérői is lihegve követik (ezt Kányádi Sándortól hallottam). Megmintáznám, amint ropogtatja csontjaimat, ha hosszabb idő múltán újra találkozunk.
Az sem volna megvetendő, ha az öreg bölcs szobrát készíteném el róla, de a legnagyszerűbb mégiscsak az volna, ha festőnek mintáznám. Igaz, már mintáztam többször is festegető Nagy Imrét, de az igazi még nem született meg.
Olyan Nagy Imrét szeretnék mintázni, akiben benne legyen a nagy festő határtalan szeretete az erdélyi táj iránt, aki, mint egy nagy varázsló, viszi vászonra vagy akvarellképbe a csíki hegyek regényes tájainak minden szépségét. Fogadni mernék, most is ott ül valahol egy csutakon vagy mohával benőtt kövön (bocsánat, most jut eszembe, hogy a széket is mindig magával viszi), és szúrós, sasszemeivel nézi a tájat, hogy a hegyes, bokros, völgyes, lombos világból kiválassza a legjobb képtémát.
Azt szeretném, ha abba a bizonyos szoborba belemintázhatnám a nagylelkű Nagy Imrét, aki ugyan nehezen válik meg képeitől, de egyetlen nagy gesztussal képes egy egész múzeumra valót elajándékozni.
Ilyen ez a Nagy Imre, kiszámíthatatlan, mint a hargitai csúcsok időjárása. Hol olyan melegen süt, hogy majdnem-majdnem megégeti a közel levőt, hol olyan zordonan viharzik, hogy azt sem tudja a jámbor halandó, miképpen s hova meneküljön, míg elül a hirtelen kerekedett villámokat szóró zivatar. Merthogy elcsendesedik, az olyan biztos, mint a nappalok s az éjszakák váltakozása, azzal a különbséggel, hogy Nagy Imrénél a sötétség sokkal kevesebb ideig tart.
Ilyen Nagy Imrét szeretnék mintázni, de nem tudom, lesz-e elég erő bennem, hogy összesűrítsem egyetlen darabba mindazt, amit látunk, hallunk, érzünk s gondolunk vele kapcsolatban. Remélem, egyszer csak sikerül, ha negyven év múlva is, s ha majd megcsináltam, elhívom Nagy Imrét, hogy beszélgessünk el arról a szoborról, merthogy ő még akkor is közöttünk lesz, az olyan biztos, mint az, hogy most én itt azon gyötrődtem, mit is írjak Nagy Imréről, hogy találjon hozzá.

A Nagy Imre szoborterv

Forrás: Hargita Népe, Múzsa melléklet, 2022. szeptember 23.