/Bartha György Udrescu-fordításairól/

Szokatlanul hat mai, mindent leegyszerűsítő, a dolgokat fehérben vagy feketében láttató világunkban egy kétnyelvű kiadvány. Főként, ha az magyar és román – vagy ha úgy vesszük: román és magyar – nyelvű kiadvány. És furán hat a két nyelv elsőbbségéért vívott napi politikai harc fényében is, olyan környezetben, amelyben perek sorozatát indítják azért, hogy melyik nyelven legyen feltüntetve az elnevezés egy-egy település- vagy utcanévtáblán felül vagy alul, illetve elöl vagy hátul.
Ha az elmúlt évek hazai magyar és román könyvtermését megvizsgáljuk – de kiterjeszthetjük a kört akár a felvidéki magyar kiadókra is –, megállapíthatjuk, hogy számos román szerző könyve jelenik meg magyarul, illetve román kiadók is adnak ki magyar szerzők által írt műveket értő fordításban. A magyar nyelvű irodalmi folyóiratokban is gyakran látni román szerzők műveit, mint ahogy román irodalmi periodikákban is szerepelnek magyar szerzők alkotásai. Nem nagy a megjelent fordítások, fordításkötetek száma, s az általam ismert kiadványokból ítélve, talán több román szerzőt olvashatunk magyarul, mint magyart románul. De lehet, hogy tévedek…
A hazai kiadói palettán talán a marosvásárhelyi Lector Kiadó foglalkozik markánsan és programszerűen műfordítások közlésével, mint a kiadó honlapján is olvasható, „valljuk: csak embertársaink és főként más kultúrák megismerése révén tudunk igazán önmagunk lenni”, így a műfordítások „különösen fontosak számunkra”.
Ehhez a kölcsönös megismeréshez – és ezáltal ahhoz, hogy igazán önmagunk tudjunk lenni – járul hozzá nemrégiben megjelent fordításkötetével* Bartha György. A szerző már jelentkezett műfordításaival a hazai nyomtatott és online irodalmi és kulturális sajtóban, és azt is örömmel nyugtázzuk, hogy korábban lapunkban is közölt fordításokat román és francia szerzőktől.
De ki a költő és ki műveinek magyar nyelvre való átültetője? A két kérdésre egyaránt megadja a választ a kétnyelvű kötet, amely – ugyancsak két nyelven közli mindkét alkotó életrajzi adatait.
Eszerint Vladimir Udrescu költő, irodalomkritikus, irodalomtörténész, esszéíró, publicista. Brassóban született, 1940 decemberében. Tanulmányait szülővárosában, majd a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem végezte, bölcsészdiplomát szerzett. Már a hatvanas évek közepén szerepel verseivel a bukaresti Luceafărul és a kolozsvári Steaua folyóiratokban, első kötete 1971-ben lett nyomdakész, de a Cartea Românească Kiadónál tervezett megjelenést politikai okokból meghiúsították, s hasonló sorsra jutott egy másik, ezúttal gyűjteményes kötete is 1984-ben. Így első könyve a rendszerváltás után jelenhetett meg, ezt követték sorra további verseskötetei. Ugyancsak a rendszerváltás hozta meg számára a lehetőséget, hogy az Actualités Roumaines és Romanian News folyóiratokat vezesse. Írásai, valamint a munkáiról írt méltatások, kritikák valamennyi jelentős hazai román nyelvű irodalmi folyóiratban megjelentek, s különböző lapok közölték verseinek francia, magyar, angol és német fordítását.

Bartha György Udrescu kortársa, 1944-ben született a Fehér megyei Magyarpéterfalván. Szülőfalujában és Balázsfalván kezdte tanulmányait, a középiskolát Nagyenyeden, felsőfokú iskoláit Marosvásárhelyen, majd Kolozsváron végezte. Tanári munkássága mellett irodalommal is foglalkozott, versei, műfordításai, prózai írásai és tanulmányai jelentek meg számos erdélyi magyar napi- és hetilapban, folyóiratban. Megemlítendő, hogy szerkesztőként járult hozzá a Biblioteca Moldaviensis kétnyelvű könyvsorozat köteteinek kiadásához. Ő fordította román nyelvre Ferenczes István Arghezi-Ergézi című tanulmánykötetét, rendszeresen közlik a lapok Eminescu, Arghezi, Noica, Maria Banuș, Cărtărescu műveiből készített fordításokat, a francia szerzők közül Hugo, Baudelaire, Mallarmé, Valéry és mások műveiből ültetett át magyar nyelvre.
A iași-i/jászvásári TipoMoldova Kiadónál megjelent kétnyelvű fordításkötetben szereplő versekről írta Bartha György egyik korábbi ajánlójában: „A fordító, ha e furcsa szabadversek lényegi összefüggéseit akarná egyetlen mondatban megragadni, az a következő lenne: a lírikus felelőssége (humanizmusa) abban nyilvánul meg (egyetlen dolog, amit tehet!), hogy kilátástalan világunk leképezéséhez a dezillúzió ellensúlyozására világosabb tónust is alkalmaz, bevet.”
A kötet címadó verse az ora de ceai, azaz teaidő. Mint a szerző írja, s a fordító tolmácsolja: „kiúttalan ősz-nap / a plebsz moraja közepett / beugrott hozzám teaidőben / egynéhány attikai barát / a művészet immár eljutott a csúcsra / jegyezte meg egyikünk amint azt figyelte hogy / a krematórium kéményein hogyan huny ki / a napsugár / mi a polisz többi tagja / az esztétikai hiábavalóság zászlajával a szívünkben / hallgattunk / éppen a világegyetem elhamvasztásáról / szóltak a hírek / de egyszer-egyszer / kávéskanalunkkal / a csészékben amelyek pingált képei lándzsás / akhájokat harci szekereket pajzsokat és isteneket / mutattak / felkavartuk az eszme-morzsát”. A végkicsengés igazolja a fordító korábbi megállapítását, miszerint a költő „kilátástalan világunk leképezéséhez a dezillúzió ellensúlyozására világosabb tónust is alkalmaz, bevet”: „ámulva néztük valamennyien / a tengeröblön túli / fenyőerdő lelkét / ott akkor / a küzdőtéren feltűnt / egy táncoló / felfújt gumibaba / a művészet hasonmása / hebegte falfehéren / az egyik megarai tanítvány”.
A kötetben párhuzamosan fut a két szöveg: az eredeti és a fordítás, a két nyelv ismerői szinte egyszerre ízlelgethetik az Udrescu-féle textus eredetijét és Bar­tha általi magyarra való átültetését, megállapítva, hogy a fordító nemcsak a szavak/sorok értelmének visszaadására, hanem a versek hangulatának tükrözésére, a mögöttes jelentések sejtetésére is törekedett – sikerrel. Közel hozza a magyar olvasóhoz Udrescu rendhagyó líráját, megismertetve vele azt, közel hozza az olvasót önmagához is.
Ezért hat szokatlanul mai, mindent leegyszerűsítő, a dolgokat fehérben vagy feketében láttató világunkban egy kétnyelvű kiadvány. Főként, ha az magyar és román – vagy ha úgy vesszük: román és magyar – nyelvű kiadvány.

Sarány István


* Vladimir Udrescu: Ora de ceai – Teaidő. Poezii traduse din limba română de Bartha György, Editura TipoMoldova, Iași, 2022. Colecția BIBLIOFIL, poezie contemporană, ediție bilingvă; Vladimir Udrescu: Ora de ceai – Teaidő. Román nyelvből fordította Bartha György, TipoMoldova Könyvkiadó, Jászvásár, 2022. Bibliofil sorozat, kortárs költészet, kétnyelvű kiadás.

Forrás: Hargita Népe, Műhely melléklet, 2022. szeptember 23.