Kereszty Andrásnak

 

Vadmalac kilépett levegőzni, meglátogatta a barátját.

A koma gondterhelt volt, a ”mi az, öreg?”-re előadta, amit az interneten olvasott:

– Ránk zuhan Makkos, maga alá temet bennünket.

Vadmalac csak hümmögött, attól viszont nem derült ki az ég. Felnézett, s hát amerre ellátott, gomolyfelhők tornyosultak.

– Bunkert építek – folytatta a koma –, legyen ahol meghúzzam magam.

Vadmalac erre csak mosolygott. Magában.

– Van két zsák cementem – így a koma –, talán csak elég lesz.

Vadmalac megköszörülte a torkát:

– Aztán a lepkehálót vidd magaddal.

A koma bután bámult.

– A bunkerbe. Porfogónak.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ