Macskajárdán lopakodva,
csillagokkal hadakoztam.
Sajtnak véltem én a holdat,
fényes bundám leporoltam.

Miska kandúr az én nevem,
reszketnek is az egerek.
Éjjel enyém padlás, udvar,
nappal alszom, mint a bunda.

Nyitott ablakot ha látok,
ott a spájzot megdézsmálom.
Bajszom mindig kipödörve,
peckesen áll, sosem görbe.

A kutyákat sosem bírtam,
ha kell, ha nem megugatnak.
Kerítésen ha grasszálok,
fentről bátran fújok rájuk.

Hogyha csattog Bodri foga,
befutok az istállóba.
Dorombolok a szénában,
itt leltem két jó barátra.

Ez ám az igazi móka,
szilaj Pejkó majd felrúgja,
Riska tehén felökleli,
harcos kedvét így elveszti.

2022. 09. 24.

Forrás: szerző FB-oldala