Cselényi Béla: a tenger és a magány

bősz krampuszvigyorral
közeledik a tél
inkább enyém a hó
mint a meleg évszak
hiányzik bár a nyár
izzasztó szépsége
de a tengerpartot
küszöb elé tettem
nem engedem már be
legénylakásomba
csak marad az emlék
kamaszkorom előtt
mennyire szerettem
a sós levegőjét
torkom is meggyógyult
fürödtünk is gyakran
a kék végtelenség
sárga partszakaszán
csak az a pőreség
az ne kísértene
sátáni magányom
vénusz-szobraival

Budapest, 2022. IX. 24.

2022. szeptember 25.

Szóljon hozzá!