Nem leszek nagyon kedves, megígérhetem.
Mert ki volt Székely János? Ő volt az az ember, aki a szüleim nemzedéke számára az erdélyi szellemi ember robotképét jelentette. Hogy ők ezt nem tudták, és inkább Kós Károlyra meg Sütő Andrásra hivatkoztak, az mit sem jelent, mert ezt a robotképet közvetítették.
Azaz mit? Hát először is azt, hogy a szellem embere nem alkuszik. Jóval később tudtam meg, hogy Székely János egyik döntése-szerepe-póza a meg-nem-alkuvás volt: hogy édesapját kiszabadítsa a börtönből, pártos verseket írt, s emiatt aztán később sem fogadott el semmilyen kitüntetést.
Másodszor, hogy a szellem embere művelt és okos: nyelveket beszél, filozófiát olvas, minden jelenséget próbál megfigyelni, megérteni, véleményeiben árnyalt és elfogulatlan. Hogy Székely János mindez volt és ilyen volt, azt nem kell bizonygatni, az esszéitől a prózáin át a drámáiig rengeteg bizonyíték van rá.
Harmadszor, és ebből következőleg, a szellem embere nem egy provinciális, zárt, merev ökör, hanem egy szárnyaló, kíváncsi, rugalmas fazon. Székely János is volt merev, de közben megírta az Ars poetica című esszét – olvassák el újra, és megértik, miről beszélek.
Negyedszer, és lásd mint fent, konzervatívnak lenni nem azt jelenti, hogy az ember nem gondolkodik el alapvető dolgokon, és nem mondja esetleg éppen azt, amitől a konzervatívok rosszul lesznek. A gondolkodás nem egy kordában tartható művelet, az eredménye megjósolhatatlan: aki gondolkodik, az talán éppen nem ott ébred, ahol lefeküdt.
Én így értettem, amire tanítottak. Bizonyára mindent félreértettem. Azt kellett volna mondaniuk, hogy a szellem embere felnéz a nagy üres szavakra, szívesen hallgatja a rezdülő-konduló retorikát, amelyben a hazafiság netovábbja, ha Iasi-t Jászvásárnak nevezzük, és kötelező jelmondatunk, hogy mindent ér a vezér, ha magyar, a másik magyar kőbe vésett mellett, hogy ti. aki magyar, hülye nem lehet, és ha hülye, akkor nem magyar, hogy a konzervativizmus azt jelenti, hogy gyűlölni kezdjük a szabadságot, és közben Petőfire esküszünk.
Minden ember meghal, de ezek után én nem is csodálkozom, hogy Székely János már réges-régen meghalt. Ugyan mit is keresett volna ő ebben a valódi világban?!

Ivan Karamazov / Demény Péter

Forrás: szerző FB-oldala