A koma öltözködött, hogy ő megy. Megy és tüntet. Vadmalac tartóztatta volna, még a karját is megfogta, húzta vissza. Nem akart temetni.
Malacka viszont azt ajánlotta, hogy hagyják, szabad ember, választásában ne korlátozzák.
Vadmalac kiállt a ház elé, hogy integessen legalább. Akkor vette észre a gépmadarakat az égen. Majd az alászálló ejtőernyősöket.
„Már az ég is ellenünk van” – mondotta. Magának, meg Malackának, aki az ajtóban várta.

Megjelent a zEtna 0nline-ban