Csak intézkednek hanyagul,
pattintanak két ujjukkal a csatlósoknak,
mozdítanák már közelebb,
sarok alá, sőt inkább kézügybe
hogyha lehet,
ezt vagy azt a (föld)nyelvet.

De hallja-e, látja-e valaki
mikor a sokmillió törpe
átcsusszan a hajnal hasadékán
egy újabb nap szennyvizébe?

Pedig azért ültettünk
sokat sok seggel
magasra pöckölt székekbe,
hogy halljon és nézzen,
sőt lásson is be a résekbe,
forgassa fejét jobbra és túlra,
vajha felbukkan egy hátha,
hordjon össze fűt-fát,
csalja ki tavából a békát,
lopja el a bagoly eszét,
míg Mars is megtanulja nyelvét,
fehérre váltja a pirosat,
vagy örökre elhallgat.