Mintegy hét évvel ezelőtt a zsögödi udvaromon átültettem egy bazsarózsát. Föléje nőtt egy bokor és gondoltam, máshol jobb helye lesz. Következő tavasszal szépen kihajtott, de nem virágzott. Elolvastam egy kertészeti könyvben, hogy ez egyáltalán nem ritka, kell neki legalább egy-két év, amíg megismerkedik új környezetével. De nem volt elég neki négy év sem. Erre megint más helyre ültettem, egy olyan helyet választottam, ahol reggeltől-estig süti a nap és vártam a csodát. A következő tavasszal megint kihajtott, de a következő három évben sem virágzott. A napokban azután rájöttem, hogy kipróbálok egy újabb hatásos gyógymódot: veszem a mibiltelefonomat, leülök melléje és elolvasom neki, hogy a parlament alsóháza Románia nemzeti virágának nevezte ki a bazsarózsát, vége a nagyszünetnek, illik tehát virágoznia.

Bevallom, ha a bazsarózsa nem is, de a hír olvastán én magam kissé felkaptam a fejem. A növekvő infláció, az energiaválság, az ukrajnai háború, a romániai labdarúgás leszereplése és annyi egyéb baj között a képviselőknek miért éppen most jutott eszébe, hogy hazánknak is kellene egy nemzeti virág? Azután elmosolyodtam, persze csak úgy magamban: mégis van ebben valamilyen szépség! Hogy ennyi borzalom közepette a hazai törvényhozás képes a virágokkal is foglalkozni. Mintha csak az a hagyományos román szólásmondás éledt volna fel ott abban a bukaresti mammutépületben, amellyel annyi mindent átvészelt ennek az országnak a népe: mai rău să nu fie! Csak rosszabb ne legyen!

Talán ez magyarázza, hogy a növekvő üzemanyagárakat angyali nyugalommal vettük tudomásul. Alighanem ez húzódik meg annak a hátterében is, hogy a fűtés, a villany, a melegvíz lehetséges hiányára vonatkozó riogatások nem okoznak semmiféle pánikot, nemzedékem 1989 előtt különben is megkapta mindezekből a maga felkészítőjét. És hogyha valamiféle tanácsot adhatnék a gombamód szaporodó életmód-szakértőknek, akkor csak azt mondhatnám, hogy fogadják meg és ajánlják ügyfeleiknek ugyanezt a derűlátó mondást: csak rosszabb ne legyen!

Higgyék el nekem, ez nem más, mint a híres amerikai Keep smiling! sajátos romániai fordítása. Mosolyogj! Talán a Dobrudzsában állomásozó amerikai katonák tudják ezt a legjobban, miközben elmasíroznak néhány bazsarózsa mező között. Mert ez a virág nem nemesített, hanem vad formájában nem csupán a Mezőségen, hanem ott is díszeleg. És ha még hozzáteszem, hogy román neve, a Bujor többszázezer honfitársunknak a keresztneve, akkor alighanem megtaláljuk az egyik magyarázatot az előrelépésére. De van azért más is, hiszen a bukaresti agrártudományi egyetem szakemberei már közel tíz évvel ezelőtt javasolták, hogy legyen ez a virág a nemzeti szimbólum, mivel északtól-délig, kelettől-nyugatig az egész országban megterem, és olyan sok a változata, hogy valamilyen formában szinte mindenhol találkozni vele. A bazsarózsáért egyébként olyan online petíció is indult, amelyet sokezren írtak alá és egyáltalán nem kell csodálkozni azon, hogy sok víz lefolyt a Dâmboviţán, amíg megszületett a döntés. Az autópályákkal nem ugyanígy vagyunk?

Városom, Csíkszereda címerében a nefelejcs a jelkép. Magyarként a tulipán a nemzeti virágom, még akkor is, ha osztozkodnom kell rajta a törökökkel és a hollandokkal, román állampolgárként pedig most már a bazsarózsát tűzhetem melléjük. Azaz – tűzhetném, ha ez a zsögödi tavasszal végre-valahára kivirágozna.

Forrás: Bukaresti Rádió magyar ny. adása, Vélemény-rovat, 2022. szeptember 30.