(23) LÖVIK PUERTÁT

Elkezdtük lőni a várost. A várat, ahogy lovagunk nevezte, Katalóniát.
Rögtön delegáció érkezett a város vezetőségének három tagjával, akik arra kértek, ne lőjük a békés lakosságot, amelyik nekünk, és egyáltalán senkinek nem ártott.
– Bezártátok a kaput előttünk, gaz népség! Kinek fizettek adót? Ha nem Izabellának, miféle népség vagytok?
– Izabellát nem ismerjük, de spanyolok vagyunk mi is, esetleg kicsit másabb a nyelvünk. Könyörüljetek!
De a lovag nem törődött a jajveszékelésükkel.
– Adjátok meg magatokat, hanem visszahozunk bennetek fegyverrel a spanyol korona alá, ne legyen lovag a nevem, ha végig nem csinálom ezt a felszabadító műveletet.
Még hozzátette:
– Mi azért jöttünk, hogy felszabadítsunk benneteket.
De már nem volt, aki hallgassa s szavait. A három senior amilyen gyorsan jött, el is tűnt, csak úgy porzott az út utánuk.
Egészen felszabadultam. Hiszen ha nem egyeztek meg, folyik a háború, azaz felszabadító hadművelet, másszóval a zabkúra egyhamar nem ér véget.
Így kurjantottam:
– Éljen Don Quijote, a hős lovag!

(Folytatjuk – Következik * (24.) TŰZIJÁTÉK)