Nem próbálom marasztalni azt,
ki már asztalbontás előtt
égető teednőire hivatkozva
felpattan s faképnél hagy –
nem hívom fel ismerősömet,
aki a konvencionális kék
hüvelykujjal sem jelzi,
hogy olvasta üzenetemet,
(vajon mikor váltam előtte
átlátszó nem-emberré??)
és nem szólok át a túloldalra,
ha szomszédom épp a fák hegyét
mustrálja elhaladtában.

Inkább kiállok
a lilára vert ég alá
már most, őszközépen
s várom az első,
bátortalan pilinkélést,
vagy éppen az ismeretlent,
ki most indult el felém.

Forrás: szerző FB-oldala