Emberek és gesztenyék. (1.) Megmondom őszintén: még soha nem tartogattam a tenyeremben szelidgesztenyét burokban. Gyermekeim, unokáim csupán vadgesztenyét gyűjtögettek minden ősszel. De most a homoródkarácsonyfalvi szelidgesztenye fesztiválon megtapasztaltam, hogy az erőteljes szurkálások a szelidség velejárói. Vajon csak a gesztenyéknél?

Emberek és gesztenyék. (2.) Armstrong is így kezdte valamikor. Persze, nem Homoródmentén, hanem kissé távolabb. Viszont a karácsonyfalvi fúvósok már közel másfél évszázada csak fújják, fújják.

Emberek és gesztenyék. (3.) Orbán Csaba, a falu két diplomás, immár nyugdíjas mindenese ezen a fesztiválon adta át a Dungó Kulturális Egyesület elnökségi tisztjét utódjának. És azt az örökséget is, amely bármiféle hivalkodás nélkül azt jelenti, hogy a vele tartó közösségnek Homoródkarácsonyfalva értékeit az unitárius templom megmentett freskóitól, a katolikus templom barokk építészetétől a szelidgesztenye ligetig, az ott rejtőzködő szobrokig és a felújított, gondozott, karbantartott Dungó fürdőig sikerült feltenni a turisztikai térképekre. A valós és virtuális világban egyaránt.

Emberek és gesztenyék. (4.) Nézzen csak szét – mutatta nekem az egyik helybeli. Ott lent, a homoródszentpáli halastavak, a bágyi hegyek, a túloldalon, a fák mögött a falunk. Hát van ennél szebb hely a világon? Biztosan van – hümmögtem magamban, de egyvalami bárhol, bármikor hiányozni fog: a föld vonzása, az erdélyiség érzése. Mindaz, amit olyan sokan próbáltak szavakkal leírni, de mégis leírhatatlan.

Forrás: szerző FB-oldala, fotókkal