Kedvenc fotelében terpeszkedett, az ablakon keresztül a kis juhart bámulta, az a könnyű légmozgástól épp himbálózott.
Nem forgott a fotelben, Vadmalac, még a fejét sem fordította.
”Ha teljesen mozdulatlan maradok – mondta magának –, az Idő nem vesz észre. Elsuhan mellettem, ergo nem öregszem.”
Ehhez is tartotta magát, még csak nem is pislogott.
”De ha kicsordul a könnyem?”
Na, ez az. Érzelmei is vannak egy vadmalacnak…
/Gergely Tamás: ERGO; megjelent a Lenolaj.hu-n