Forrás: Nagy Lajos Irodalmi és Művészeti Társaság FB-oldala:

VÍRUSÖLŐ
Vasárnapi idill, gondolhatnánk a címe alapján JÓNA DÁVID verséről, de amint olvasni kezdjük, nyomban feltárul előttünk korántsem idilli, értékeit vesztett, tehetetlenül vergődő világunk.

VASÁRNAP DÉLUTÁN

Társasozni jöttek össze,
de közben az egyik fiú félszemmel a forma1-et nézte,
egy másik ügyeit intézte,
a telefonját lapozta,
jött-e e-mail, messenger üzenet, vagy komment a posztra?
A lányok kuponokat néztek, vadásztak százalékokra,
hivatkozva trendre, divatra, meg a feleség-jogra.
Na és persze volt az örök téma, ami mindenre kihat,
mi a legújabb műköröm-divat.
Az egyik kezében dobókocka,
a másik rágcsálta a sózott földimogyorót,
közben egy névjegykártyát csúsztatott lopva,
hogy hívja csak fel az ismerős magánnyomozót.
Hivatkozzon rá, kedvezményt kaphat,
belügyes volt – súgja –, bárkit lebuktathat.
A titkok tudói, boszorkánykonyha, mérgezett éden,
nem nagyon tudják, hogy mit is akarnak tulajdonképpen.
Rég megállt a játék, nem figyelt rá senki,
arctalan bábukat nem emelte kéz.
Játékpénzek is értéküket vesztik,
befejezni bármit is, így igencsak nehéz.
Egyszerre több mindent, leginkább semmit,
ott is vannak és nincsenek,
és ez még a jobbik eset, hisz nem játszik a sarokba téve
egy magára hagyott kisgyerek.
Életük bábuvá lesz csupán,
ezt nem lehet majd számonkérni a Sors kezén, vagy algoritmusán,
hogy miért nem lépett, vagy miért nem elég gyorsan,
s mikor mindent is tőle várunk, mondjuk akkor hol van?
Mikor a következő mezőre kellene, hogy lépjen,
üres oldalak vannak az elrendelésben, a film szakadt.
A dobókocka kékes villogófényben a kézben maradt…